1 Timóteushoz 1:1, Lukács 2:25-32, Apostolok 28:20, Zsoltárok 39:7, Zsoltárok 42:5, Zsoltárok 71:5, Jeremiás 17:13, Rómaiakhoz 15:12
Isten a mi reményünk.(Zsoltárok 39:7, Zsoltárok 71:5, Jeremiás 17:13)
Zsoltárok 39:7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
Zsoltárok 71:5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!
Jeremiás 17:13 Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tõlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élõ vizeknek kútfejét, az Urat!
Jézus Izrael, a Krisztus reménye.(Lukács 2:25-32, Apostolok 28:20)
Lukács 2:25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 És õ a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28 Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.
Apostolok 28:20 Ennekokáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek; mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánczczal.
Jézus, a Krisztus, a mi reményünk.(Kolosséiakhoz 1:27, 1 Timóteushoz 1:1)
Kolosséiakhoz 1:27 A kikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsõségének gazdagsága, az [tudniillik,] hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsõségnek ama reménysége:
1 Timóteushoz 1:1 Pál, Jézus Krisztus apostola a mi megtartó Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi reménységünknek rendelése szerint,