1 Timóteushoz 2:6-7, Titushoz 1:3, Rómaiakhoz 15:16, 1 Korintusi 4:1, 2 Korintusi 5:18-19, 1 Korintusi 9:16, 1 Thesszaloni 2:4
Isten bízott bennünket a dicsőség evangéliumának hirdetésére.(1 Timóteushoz 1:11, 1 Timóteushoz 2:6-7, Titushoz 1:3, Rómaiakhoz 15:16, 1 Korintusi 4:1, 2 Korintusi 5:18-19)
1 Timóteushoz 1:11 A boldog Isten dicsõségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.
1 Timóteushoz 2:6 A ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében,
7 A mi végett rendeltettem én hirdetõvé és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hitben és igazságban.
Titushoz 1:3 Megjelentette pedig a maga idejében az õ beszédét a prédikálás által, a mely reám bízatott a mi megtartó Istenünknek parancsolata szerint; Titusnak, a közös hit szerint való igaz fiamnak:
Rómaiakhoz 15:16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves [és] a Szent Lélek által megszentelt.
1 Korintusi 4:1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2 Korintusi 5:18 Mindez pedig Istentõl van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
Ha nem hirdetjük ezt az evangéliumot, még akkor is, ha tudjuk, átkozunk.(1 Korintusi 9:16)
1 Korintusi 9:16 Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.
Nem szabad prédikálnunk azokat a szavakat, amelyek az embereket kedvelik, hanem hogy Jézus a Krisztus.(2 Tesszalonika 2:4)
2 Tesszalonika 2:4 A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.